🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > K > kegyes adomány
következő 🡲

kegyes adomány (lat. oblatio): a hívők önkéntes hozzájárulása az Egyház anyagi szükségleteihez. - A fölajánló meghatározhatja a ~ fölhasználásának célját, az Egyh. viszont gyűjtést hirdethet ~okért (→adománygyűjtés). A ~ a →vallásosság erényéből fakad. A nagyobb értéket képviselő és maradandó ~ az →alapítvány. A ~ mértékét a fölajánló határozza meg, s ez, ill. az önkéntesség különbözteti meg az Egyh. által megszabott →egyházi adótól, →taxától, →stólától. - A hatályos jog szerint bármely (akár magánjellegű) egyh. jogi személy elöljárójának v. vagyonkezelőjének adott ~ról az a jogvélelem, hogy azokat magának a jogi személynek adták, hacsak ennek ellenkezője nem nyilvánvaló (1267.k. 1.§). A ~t nem lehet visszautasítani, hacsak nem megfelelő okból, és (nagyobb jelentőségű dolgok esetén) az ordinárius engedélyével, ha hivatalos jogi személyről van szó. Az ordinárius engedélye szükséges a meghagyással v. feltétellel megterhelt ~ elfogadásához (2.§). A hívőktől meghatározott célra adott ~t csak a megjelölt célra lehet fölhasználni (3.§). E.P.

CIC 1983.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.